8. rész - Pedig minden olyan jól kezdődött -

 Tényleg emlékszem, és Dar mindig hitt abban, hogy vissza térek. Pedig Én elfelejtettem Őt. Ő mindig hitt bennem.
Dary csak nézett engem, és szeme cikázott a kép és köztem.
  - Megváltoztál - szólalt meg végül és egy mosoly hagyta el száját. - De nem csak kívülről. Belül is. Már nem az a hülye fiú vagy, aki minden apró hülyeségen szinte sírva röhög, hanem már Te, egy felnőtt " férfi " vagy, aki már csajozással foglalkozik - mondta, majd néhány könnycsepp hagyta el szemét. Rossz volt Őt, így látni. Közelebb léptem hozzá, s megöleltem. Nem habozott. Visszaölelt. Ruhámra mentek könnyei.
  - Nyugi Dar. Emlékszem - ennyit tudtam kinyögni neki.
  - H - Harry. É, én nagyon rossz dolgokat tettem, míg te nem voltál itt - sírt még jobban.
  - Azt hogy érted, hogy rossz dolgokat? - kérdeztem értetetlenül.
  - É, én vagdostam magam - mondta, s nagy köhögésebe kezdett.
 Valahogy nem akarta abba hagyni. Megijedtem, nem tudtam mit csináljak. Dar a padlóra esett és fogta a torkát.
  - Maria! Gyere! Gyorsan! - ordibáltam, ahogy csak tudtam.
Nem sokkal később Dar anyukája már jött is. Ránézett Dary - ra aki, szinte már alig lélegezett.
  - Harry, gyorsan hívd a mentőket! - nézett rám könnyes szemekkel. - Darí tarts ki, nem akarlak téged is elveszíteni - mondta Maria.
Gyorsan hívtam a 911 - et és 5 perc múlva itt is voltak. Az Én híbám, hogy ez történt. Ha most nem jövök haza, akkor mindig egészséges lenne Dar. De, egyáltalán mi a baja?! Én mikor ismertem, nem tudtam semmi betegségéről. Már ha ez az. Kevin és Maria nagyon sírt. Miért most?! Hisz' csak most ismertem fel. Istenem, legalább segítettem volna. De, nem is tudom mi lehet a baja. De akkor is, legalább előbb szóltam volna Maria - nak. Akkor most nem lenne kórházba. Hülye vagy, Harry! Nagyon hülye!
  - Sajnálom - mondtam lehajtott fejjel Dar szüleinek. Mindenki sírt. Én próbáltam nem sírni. Érdekes ugye? Amíg fél órája ismerem fel, hogy ki is Ő és már kórházba kerítettem. Balszerencsés vagyok. Nem is kicsit.
A ház kapuját, szinte berúgtam. Az ajtót is nagy sebességgel nyitottam ki és csaptam be magam után. Erre anyám is felnézett.
  - Harry mi a fene van veled? - jött ki a konyhából anyám.
  - Semmi - válaszoltam flegmán, de könnyeimet már nem tudtam visszafojtani.
Leültem a kanapéra és fejemet a két tenyerem közé raktam. Anya is oda jött mellém és simogatni kezdte a hátamat. Azt hitte szerintem , hogy segít lenyugodni, de nem. Nem ment. Féltem, hogy mi lesz Dar - rel.
  - Mi a baj? - kérdezte aggódással a hangába, de mégis lágy volt.
Nem tudtam neki mit mondani. Hazudjak vagy mondjam meg az igazat. Nehéz volt a választás, de válaszolnom meg kellet.
  - Daenerys kórházba került - néztem rá könnyes szemekkel. - Miattam - mutattam magamra.
Eleinte értelmetlen fejet vágott, majd észbe kapott és eszébe jutott, hogy ki az a Daenerys.
  - Miért miattad? - kérdezte.
  - Azért mert, ha nem megyek át, akkor nem lesz ez. Elkezdett sírni, majd köhögni és már alig lélegzett - magyaráztam. - Szerintem lemegyek lefeküdni - mondtam, majd felkeltem a kanapéról és mentem a szobám felé. Levettem a pólómat, majd a nadrágomat és egy szál bokszerbe terültem el az ágyon. Ha Louis nem annyira makacs, hogy újra megismertesse velem, akkor nem lenne kórházba. De nem, neki muszáj! Louis, hogy az ördög vigyen el!
Lassan, de a végén elaludtam. Álmomba Dary volt és nem volt neki semmi baja..

7. rész - Képek, amik a múltba vezetnek -

   Dary körülbelül fél fejjel alacsonyabb. Hajának áfonya illata van.
  - Harry, igazam volt, hogy Louis küldött? - kérdezte.
Nem tudtam rá válaszolni, mert igaza volt. Nem akartam neki az igazat. Lehet megharagszik, hogy nekem parancsolni kell, hogy megtegyek valamit. De, ez engem miért érdekel? Hisz' ezt a lányt Én nem is ismerem.
  - Igen - válaszoltam alig hallhatóan.
Dary még erősebben ölelt. Mintha félne, hogy elveszít. Ekkor vettem észre a képkerettett. Egy kép volt rólam, mikor még csak 15 - 16 lehettem. Sokat nem tudtam belőle kiolvasni, csak annyit, hogy májusban készült. Akkor még az X- faktorba jelentkeztem. Vagyis a meghallgatáson nem voltam. De, akkor igaza van és ismert / ismer.
  - Dary ez mi? - kérdeztem meg végre, s oda mentem a képkerethez, amiben a rajz volt.
Egy darabig még nézte a keretet, s utána válaszolt.
  - Ez te vagy Harry - mondta remegő hangon. - Az előtt csináltam, miután eltűntél. 2010. 05. 14 - mondta keserűen.
  - Nem emlékszem. Talán, ha néhány fénykép... - mondtam, de félbe szakított.

  - Nincs, mindet elégettem.
Hirtelen kopottak. A kopogás zajáról Dary kicsit megremegett.
  - Igen? - emelte fel kicsit a hangját.
Az ajtó nyílt és Dary anyukája volt. Arcán mosoly volt.
  - Dar, szerintem, csak te azt hiszed, hogy elégetted! - mosolygott még jobban.
Daenerys kicsit értelmetlenül nézett anyjára.
  - Meg vannak. Fent a padláson - mutatott fel.
Dar - nak sem kellet több elindult a padlás feljáró felé. Lassú, nem túl magabiztossággal ment el odáig. Szerintem Ő sem fogta fel, hogy mit mondott az anyukája. Dary visszanézett egyenesen rám.
  - Jössz, segíteni?

  - Igen - vágtam rá.
Lehúzta a padlás feljárót és felmentünk a hideg és sötét helyre. Dar valamit kereset, és szerintem a villanyt, mert mire mellettem volt, már világos volt. Dary körbe nézett, és asszem' nem tudta melyik az a doboz - ugyan is vagy 100 darab van. Mindegyikkel 2 centi vastagságban állt a pór. Dar, egyszer csak elmegy egy doboz felé és nézegetni kezdi.
  - Megvan! - kiabált fel. - Rá van írna a nevem - fordította felém a dobozt, amin nagy betűkkel díszelgett a neve. Remegő kezekkel nyitotta ki a dobozt. Szája egy kis ideig O alakban volt, de utána mosolyra húzódott.
  - Itt vannak. Mind. Anyunak igaza volt - mondta, majd én közeledni kezdtem felé. - Nézd. Ez akkor volt, mikor nem engedted, hogy felmenjek a hullámvasútra. Bevágtam a durcit - mesélte, mikor az első képet mutatta meg. Valami rémlik, de még mindig homályos. - Ez akkor volt, mikor elballagtunk az általánosból - mutatta a 2. fényképet, amin Én és gondolom Ő vigyorgunk. Ez persze bevillant.
,, - Gratulálok Dar! - öleltem meg.
  - Köszi. Téged melyik suliba vettek fel? - kérdezte. - Engem ebbe, ami itt van.
  - Engem is - mosolyogtam. 
Belenéztem barna szemeibe. Közeledni kezdtem, de valaki félbe szakított.
  - Gyerekek, itt repül a kismadár - hallottam meg Maria, Dar anyukája hangját.
Egyszerre vigyorogtunk bele a kamerába, majd a fehér vakító fény megjelent."
Emlékeszem.. Igen 100%, hogy erre emlékszem. Dary volt a legjobb barátom..

6. rész - Nem értem! -

2012. 01. 22.

                                                                                          

         Felnéztem gyönyörű kékeszöld szemeibe, amiben el is vesztem. Mintha vissza mentem volna az időben. Újra 2010 - ben éreztem magamat. De Ő megváltozott. Már felnőtt és nem ugyan olyan, mint 2 éve.
Feje közeledett enyémhez, és nem tudtam mi van?! Régebben soha sem csinált ilyet. Eltávolodtam tőle, majd pofon vágtam, minek következménye az lett, hogy feje kicsit balra fordult.
  - Te nem ilyen vagy - suttogtam, s ,, elcsoszogtam " a kis részhez, ami a háló között volt. Átvettem a normális cipőmet, majd haza sétáltam.
  - Annyira hülye vagyok! Mégis, hogy gondolhattam, hogy Harry a régi?! 2 év alatt szinte nekem már egy idegen. Már nem ismerem. - mondtam magamban.
                                                        Louis
   - Harry, hogy esnél fel a székkel, ezt most miért kellet? - mondtam mérgesen. Szólásra nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy befejezze. - Most nem én fogok átmenni bocsánatot kérni, hanem Te! - mutattam rá.
  - Én?
  - Te!
  - Azt sem tudom, hogy hol lakik - mosolygott önelégülten.
  - A szomszédban - forgattam meg a szemeimet.
Valamit elmormogott, majd elment. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz.
  - Éhes vagyok - szólalt meg szőke Ír barátom, akinek a hasa korgott. Felnevettünk, majd megpaskoltam a vállát.
  - Hát Niall, van egy érzésem, hogy itt nincs Nando's szóval, ha nem akarunk eltévedni Harry - ékhez megyünk - vettem át a cipőmet, majd a többiek is ezt tették.                                                                 

                                 Harry

Ezt nem hiszem el! Miért Én? Nem csináltam semmit. Oké, hogy nyomulós vagyok, de aki ismer tudja és az a Dary azt mondta, hogy ismer. Akkor tudnia kel, milyen vagyok, és most? Mennem kell bocsánatot kell kérnem a semmiért. Gyűlölöm. ezt a csajt. Meg amúgy is melyik szomszédba lakik? 4 is van. Az első, hátsó jobbra és balra. Komolyan mondom egyszer Louis - t egy székhez kötözöm, úgy sehova sem tudd menni és nem kever engem bajba. Az Isten áldja már meg.

Már az utcán sétáltam, és gondoltam először a jobb oldali házhoz csengetek be. Csöngettem és már azt hittem bukta, mert egy 35 köröli nő nyitott ajtót.
  - Jó napot.. - itt egyszerűn lefagytam. Annyira ismerős volt.
  - Harry? De meg változtál - ezek szerint ismer / ismert engem.
  - Ömh, Dary itthon van? - vakartam meg a tarkómat.
  - Fent van a szobájában. Örülni fog neked hidd el - mondta mosolyogva, majd szó szerint behúzott a házba. Hogy Dary örülni fog - e? Kötve hiszem.
  - Tessék ezt vidd fel neki. Mondtam, hogy ha kész viszek fel. De vitt te - nyomta a kezembe az egy tálca süteményt. - Kevin Ő itt Harry - ,, mutatott " be Dary anyukája.
  - Dary - hez egész nap csak fiúk szaladgálnak? Ja várj volt egy lány is - nézett fel egy pillanatra az újság mögül. - Na mindegy, jó mulatást - mondta.
  - Na, de Kevin - szólt rá Dary édesanyja.
  - A-akkor megyek - nyögtem ki.
  - Látod zavarban van - mondta - mint már kiderült -, Kevin.
Nem szóltam semmit felmentem a sötét barna színű lépcsőn. Az ösztöneim azt mondták jobbra a 2 ajtó. De, valami megakadályozott. Egy kislány állt előtettem. Szemei csillogtak, szájáról leolvasva mindjárt síkit. Az viszont nem lenne jó. Ki jönne Dary és akkor jönne a fej mosás. Bár így is, úgy is meg kapom. De miért érdekel? Chh engem nem érdekel, vagy mégis?
  - Kérlek ne ordibálj, sikíts vagy kiabálj - guggoltam le hozzá, és suttogva mondtam.
  - Miért suttogsz? - mondta halkan.
  - Nem akarom, hogy Dary kijöjjön - biccentettem a szoba felé. - Az az Ő szobája igaz?
Nem szólt csak bólintott. Megsimítottam szőke hajával borított fejét, majd benyitottam Dary szobájába. Tipikus lány szoba. Lila színű falak, poszterek, kétszemélyes ágy, íróasztal, laptop az ágyon. A lila színű falhoz illő lila ágynemű és szekrény. Íróasztalán egy képkeret volt, de nem tudtam kivenni a fény miatt, hogy mi van rajta. Csak egy dolog hiányozott a szobából, és az nem más, mint az a kép amiket a barátaival szoktak készíteni. Az én szobám tele van a fiúkkal és velem.
  - Köszi anya, csak tedd le az ágyra - mondta ide sem nézve.
  - Ömh, Dary - szólítottam meg.
  - Harry? Te mit keresel itt? Louis küldött igaz? - kérdezte cinikusan, még mindig ide sem nézve.
  - Sajnálom - hajoltam le fejemet.
 Megfordult a székkel, majd felém kezdett jönni. Fejemet kicsit felemeli, hogy betudjon nézni szemembe.
  - Nem haragszom, de ez nekem sok. Nem ezt a Harry - t ismerem. Az aki Én ismertem, az soha sem volt nyomulós. Mindig vicces és jó barát volt - mondta, de nem kellet sok, hogy elsírja magát. Megöleltem, és Ő mit sem habozva vissza ölelt. Ismerős volt nekem ez a helyzet.. Nem is kicsit. Mintha minden gyűlöletem elszállt volna Dary iránt.

New Blog!

   Sziasztok! Nagyon, nagyon, de nagyon sajnálom, hogy nem tudtam új részt hoznom, de sokat utazgatunk mostanság. Arra az elhatározásra jutottam, hogy MINDEN szombaton lesz új rész.

Most keztem egy új blogot. Kérlek titeket, hogy nézetek be. Igaz MÉG nincs benne túl sok minden.
                                                                                                               

( x )

5.rész - Meglepetés 2/2 -

 -         Szia Eleanor vagyok. Louis barátnője – nyújtott kezet, a vidám mosolygós lány. Haja barna, szeme pedig kék. Gyönyörű lány volt.

-         Daenerys Food – fogtam vele kezet.

Keze puha volt és meleg, amit a kesztyűnek köszönhetett.

-         Nos, Eleanor. Az lenne a dolgod, hogy Dary – t átalakítsd.. mert, hogy mondjam, milyen ruhát visel. – mondta Louis, s végig miért. Köszi, Louis.

-         Ódivatú? – kérdeztem egyszerre Eleanor - ral.

-         Igen. – nevetett, de ezt én nem tartottam viccesnek. – Jó bocsi. – hagyta abba a „vihogást ’’

-         Nos – mondta Eleanor – Akkor kezdjük ott, hogy ezt nem vesszük fel többé. – kapta le a fejemről a szemüveget.

-         Hé. – kaptam volna utána, de ledobta az ágyra.

-         Nincs, hé se há. Most pedig megyünk vásárolni. Kérj anyukádtól egy is összeget és menjünk. – szinte már parancsolt.

Morogva mentem le a konyhába, a pénztálcámért nyúltam, s vettem belőle egy kis pénzt. Lejöttek Ők is, s öltözni kezdtek. Velük tartottam, majd én is szedelőzködni kezdtem. Sapka, sál, kabát és csizma.

-         Oké lányok, akkor 11 – kor a művelődési házba. – mondta Louis, majd balra vette az irányt, Niall – el együtt.

-         Melyik a legközelebbi ruhás bolt? – kérdezte Eleanor maga elé meredve.

-         Van egy pláza a.. – nem tudtam befejezni, mert Elenaor a jobb irányba kezdett húzni.

-         Erre ugye? – kérdezte kissé bizonytalanul.

-         Igen, most balra. – adtam ki az utasítást.

Elengedett és már normálisan tudtunk egymás mellett menni. Kiadtam az utasításokat, hogy merre kell menni, s 15 perc múlva már ott is voltunk.

-         Először vegyünk melegítőt. – mondta Eleanor és már ott is termetünk a melegítők részlegén.

-         Ez jó? – mutattam felé a bundás pulóvert.

Nem mondott semmit, csak bólintott. Őszintén nekem is nagyon tetszett, főleg ezek a virágszerű valamik. Télen virágos pulóvert venni kicsit fura, de én az vagyok. Vagyis mások szerint. Egy jó fél óra múlva tele szatyrokkal léptünk az áruházból. Csak tudnám, mit akar Louis. Nem szeretem a meglepetések. Főleg, ha nincs is szülinapom.

                                                          *

Még bementünk kozmetikushoz és haza vettünk az irányt.  Otthon kiválózottam a ruhát, amit felveszek Louis „tervéhez’’.

-         El, nem tudom, hogy Louis mit akar a kultúrban ? – kérdeztem kíváncsian.

-         Nem, nem tudom. De szerintem valami komoly dolog. Ismerem, és nagyon komolynak látszott mikor mondta neked, ezt a dolgot – válaszolta, majd bele túrt barna hajába. – Szerintem menjünk. A végén elkésünk.

-         Oké – adtam meg a rövidke választ.

Semmi erőm és energiám nem volt elmenni itthonról. Erre való a szünet? Hát nem! Vagyis nekem nem. Inkább kimegyek a nagyihoz Londonba. Bár, most nagyon nagy a hó, és így semmi sem közelegik, vagyis busz és vonat nem. Talán taxi, de talán az sem.

Mi nem messze lakunk a művelődési háztól. Emlékszem Harry – vel mindig belógtunk és ott énekült. Főleg a Sumer 09’ – et. Vagyis Én ezt a címet adtam neki. Ő nem is tudom mit akart neki adni. Rock me, vagy valami hasonlót.

-         Itt vagyunk. Ugye ez az? – kérdezte Eleanor reménykedő szemekkel.

-         Igen. Imádtam ezt a helyet – csodálkoztam. Semmit sem változott.

El, csak mosolyogva méregetett, majd a templom órára nézett, ami 11 órát mutatott. Kapkodva kapott kezem után, s befele kezdett húzni. Szinte kicsapta a színpadhoz vezető ajtót, ami azt eredményezte, hogy a bent helyezkedő Louis megijedt.

-         Eleanor, lassabban – mondtam egyszerre Loui – val.

-         Bocsi, csak azt hittem elkéstünk – lihegett.

-         Nem, dehogy pont jókor. Na, akkor mehet? – nézett rám nagy kék szemekkel.

-         Igen, de nem szeretem a meglepetések – figyelmezettem, mire vállat vont.

Elindult egy dallam, s nem sokkal később egy általam ismert szöveg és ember is. Szívem egy ütemet kihagyott. Megint láttam Őt, de már teljesen más volt. Férfiasabb lett és nem az a kis nyomi gyerek Holmes Chapel – ből.

Akkor eszembe jutott régebbnél régebbi emlékek. Mikor legelőször voltunk strandon, csak mi ketten. Mikor megtanított úszni. A játékaink. A keringőnk, a ballagásunk és az új suli. A suli első napja. És még sorolhatnám.

Legördült egy könnycseppem és tudtam: Nem az utolsó.

A dall megállt. Senki nem énekelt, senki sem szolalt meg. Csak az én szipogásom hallatszott a teremben.

  - Dary én sajnálom. Nem tudtam, hogy reagálsz. Ezek örömkönnyek? – kérdezte reménységgel a hangjában Louis.

  - N, nem – ennyit tudtam kinyögni.

  - Sajnálom – mondta még egyszer.

  - Én vagyok az egyetlen, aki nem ért belőle semmit? – szólalt meg egy mély hang. De rég hallottam már ezt a hangot.

  - Hát haver a találkozó nem sikerült jól – mutatott rám a szőkeség.

  - Ki Ő? – suttogta, de meg hallottam.

  -  Daenerys Food – válaszoltam Niall helyett. – De te engem ismersz – néztem fel rá, mire ő felhúzta szemöldökét.

  - Nem rémlik – válaszolta nyugodtan.

  - Hát persze, hogy nem. 2 év telt el az óta – mondtam cinikusan. – De engem már, kurvára nem érdekel – emeltem fel kicsit a hangon, majd hazafelé kezdtem futni. Mostanában túl sok obszcén szavat használok.

                                                       Harry

-         Ki ez a lány egyáltalán? – tártam szét karjaim.

-         Egy régi ismerősöd, de neked kibaszottul szar az emlékezeted és nem emlékszel rá – mondta Louis.

Nekem nem is volt Daenerys ismerősöm. Vagy talán mégis? Ezek szerit volt. De én ezt a lányt nem ismerem. És miért kezdett sírni, mikor meg hallotta a Rock Me – t?

-         Harry te ugye tudsz korcsolyázni? – sóhajtott fel Louis.

-         Aha, miért? – kérdeztem értetlenül.

-         Megyünk korcsolyázni. Ti menjetek, utána megyek én is – mondta határozottan.

-         De, akkor te, hogy fogsz oda érni, ha azt se tudod, hol van? – értetlenkedtem.

-         Nyugi tudni fogom – paskolta meg vállamat, s elindult a kijárat fele.

Louis túl gyanús volt. Vajon megint miben mesterkedik.

                                                     Dary

Haza érve, becsaptam a kaput, a bejáratit és a szobám ajtaját. Csizmámat le sem vettem és úgy ugrottam az ágyra. A hírtelen ugrásnak köszönhetően leestek a könyveim, füzeteim, tollaim és ceruzáim. A szemüvegemről nem is beszélve. Na, nagyon jó ez a nap mondhatom.

-         Kopp – kopp – tette valaki a kopogást. Először azt hittem Kevin, de mégse Ő volt.

-         Mi van? Már eleve szar a napom, nem tudsz fel vidítani – vicsorítottam Lou – ra.

-         1. Ha számít, nem törtembe apukád engedett be..

-         Nem az apám- vágtam a szavába – Anyunak a második férje, de ehhez semmi közöd.

-         Sajnálom, nem tudtam. Tudsz korcsolyázni?

-         Tudok, de miért?

-         Harry is ezt kérdezte. Megyünk korizni jössz? – mosolygott.

-         Igen, csak megkeresem a korcsolyámat és rakok be vizet – álltam fel, s a szekrényemben kezdem el turkálni. Nehezen, de megtaláltam cipőmet, raktam be vizet és már mentünk is.

-         Őőő, Dary. Merre van a korcsolyapálya? – kérdezte zavartan Louis.

-         Látod azt a nagy épületet? Na, ott. Nincs messze – mutattam az épületre.

Ő csak bólogatott. Az út csendben folytatódott. Egyikünk sem szólt egy szót sem, de ez a csend nem volt kínos. Inkább kellemes. És nem tudom miért.

                                                            *

Kinyitotta előttem az ajtót, mit egy mosoly kíséretében viszonoztam. A korcsolyapálya / terem teljesen kihalt volt, csal Eleanor – ék voltak ott. Oda mentünk hozzájuk,s valamit Louis és El suttogtak, de nem hallottam mit. Rá mentünk a jégre, majd lábaimat mozgatni keztem rajta. Milyen rég koiztam. 2 éve. Harry – vel voltam utoljára.

Fékezni akartam, de majdnem felesetem, ha valaki nem fogja meg a derekamat.

  - Nehogy eless! – fordított maga felé. Szemeiben elvesztem és az ellető nem volt más, mint..

4. rész - Meglepetés 1/2 -

  Reggel megint azt vettem észre, hogy ugráltak az ágyon. Megszoktam, mert a tesóm mindig így köszönt, de most nem 1 pár lábat észleltem, hanem vagy 3 pár – at. És iszonyatosan fájt, mikor a járóvégtagomra ugrott.

-         Mi van már? – dünnyögtem.

-         Kelj fel! – hallottam meg az ismert férfihangot.

-         Louis? – ültem fel az ágyra.

Meglepődtem. Mit keres itt? De, nem volt egyedül. Az a szőke fiú volt, aki vezetett. A húgom közöttük vigyorgott.

-         Személyesen és… Niall – el. – mutatott maga mellé, a szőke srácra.

-         Niall?! – kérdeztem.

-         Niall Horan vagyok, már mesélt rólad Louis. – mosolygott, aminek szerencséjére lehetett látni fogszabályzóját. – De most ölözz, meglepetés van számodra.

Hallgattam rá, majd elmentem felöltözni. Míg én ölözök Ők játszottak a húgomra. Agyon csikizték. Tudni illik a tesóm nagyon csikis.

                                                       Louis

Tegnap délután:

Dary valamiért nekem esett. Talán valami rosszat mondtam? Nem tudom, de ezért nagyon kiadt.

-         Bocsánat – suttogtam neki alig hallhatóan.

Nem válaszolt, így gondoltam visszamegyek Harry – ékhez.

-         Ennyi volt a vendéglátás? – hallottam egy hangot a hátam mögött. Szerintem Dary anyukája.

-         Dary kért rá, hogy menjek el. Mondja jó kapcsolata volt Harry Styles – szel? – kérdeztem hírtelen.

-         Harry – vel? Igen, nagyon jó volt a kapcsolatuk. Aztán Harry elment és nem jött vissza. 2010 nyarától nem láttuk. De, mond csak, miért kérdezed?

-         Megbántottam vele Dary – t. Vagyis szóba hoztam Harry – t és kiakadt. Azt mondta az én hibám, hogy elfelejtette Őt.

-         Ismered igaz?

-         Igen, a legjobb barátom, de nekem mennem kell, már biztos keresnek engem is, kérem, mondja meg Dary – nak pluszba, hogy sajnálom. Viszlát. – meg se várva válaszát kiléptem az ajtón. A hó megint esett. Remélem Dary megbocsájt. Nem sokat kellet sétálnom, míg Harry – ékhez értem, hisz’ szomszédok. Kinyitottam az ajtót, ledobtam a cipőmet, s már jöttek is a kérdéseikkel.

-         Haver, hol voltál? – jött az első kérés Harry – től.

-         A szomszédba. – válaszoltam röviden.

-         Szép, te jársz a szomszédjaimba, nem pedig én. – mondta nevetve.

-         Tehetek róla, hogy nem mész? – tártam szét a karomat.

-         Igen. – mondta, szintén nevetve.

-         Már mindenről én tehetek? – emeltem fel egy ici – picit, a hangomat, majd a vendég szóbába mentem. Visszanéztem Harry – re aki, értelmetlenül nézet rám.

Másnap

Niall és Zayn szuszogott mellettem. Mégse volt olyan jó ötlet 3 aludni egy ágyon. Túl sokat forgolódtak és hát, nem valami sokat aludtam, mert valamikor valamelyik mindig megrúgott. Nehezen, de kimásztam kettőjük közül. Elmásztam a konyháig. Ott volt Harry, aki éppen kávét főzött.

-         Jó reggelt – köszönt.

-         Jobbat – dörmögtem.

-         Hogy aludtál? – kérdezte, miközben bekapcsolta a kávéfőzőt.

-         Nagyon rosszul, ez az első és utolsó, hogy velük alszom. Te Harry.

-         Mi az?

-         Kérhetek egy szívességet?

-         Attól függ mi az. – ült le elém.

-         Van egy ismerősöm, és szeretne veled találkozni. Na?

Kicsit még gondolkozott, majd megszólalt:

-         Benne vagyok. Hol és hánykor?

-         Van valahol a városba művelődési központ?

-         Ez csak természetes, akkor ott 11 – kor?

-         Rendben, akkor ott találkozunk. De tényleg legyél ott 11 – re Harry. – mondtam, majd megjelent Niall is felöltözve, megfésülködve. – Na, szerintem én elmegyek érte. Te is jössz Niall?

-         Igen. Várjunk, hova? – kérdezte.

-         Majd meglátod. Vedd fel a kabátot, sapkát, sálat és induljunk. És Harry, 11 – re komolyan legyél ott. – mondtam. Ő is szóra nyitotta száját, de nem hagytam, hogy megszólaljon. Elmentünk a szomszédba.

Becsöngettem az ajtó melletti kis csilingelő tárgyon keresztül. Nem kellet sokat várni, már nyílt is az ajtó. Egy 35 – 40év kerüli férfi állt az ajtó másik felén. Biztos az apukája.

-         Jó reggelt! Dary felébredt? – tértem a lényegre.

-         Még nem, de gyertek be nyugodtan. – nyitotta kijjebb az ajtót. Beléptünk. Dary húga, Doroty már reggelizett.

-         Louis! – ordította el magát, s felém futott.

-         Szia! – mosolyogtam rá. – Itt van Niall is. – adtam át a kislányt.

-         Szia Niall. – mosolygott a lány.

-         Szia.

-         Doroty, hogyan szoktad felébreszteni a tesódat? – kérdeztem.

-         Általában ugrálok az ágyán. – húzta ördögi mosolyra a száját.

Én színt úgy. Felmentünk Dary szobájában. Olyan békésen aludt. Először Dorothy, majd mi ketten Niall – el ugráltunk az ágyon.

-         Mi van már? – dünnyögte.

-         Kelj fel! – parancsoltam rá.

-         Louis? – ült fel az ágyra.

-         Személyesen…. és Niall – el. – mutattam a mellettem álló szőkeségre.

-         Niall Horan vagyok. Már mesélt rólad Louis. – mosolygott és látszott a fogszabályzója. – De most ölözz, meglepetés van számodra.

Szerencsére egyből bele ment, de Niall azért kihagyhatta volna, hogy meséltem róla.

                                                 Dary

Felöltöztem és próbáltam nem úgy kinézni, mint egy szörny. Ami szerintem elégé jól sikerült.

-         Mennyi az idő? – kérdezte Louis.

-         9 óra van. Várjunk, mennyi? – néztem vissza az órára.

-         Mi az? – kérdezte Niall.

-         Csak sulikor kelek fel ilyenkor. – sóhajtottam.

Louis telefonja megcsörrent. Sietve kapott utána, s már meg is nyomta a zöld gombot. Valamit motyogott, de nem értettem csak azt, mikor mondta a lakcímünket. Letette, majd mosolyogva nézet rám.

-         Louis, te kinek adtad meg a lakáscímünket?

-         Hidd el jó lesz a mai napod. 9 – tő 11 – ig átalakítás folyik rajtad. 11 – től a mi meglepetésünk lesz. Csak hidd el! Jó lesz. 11 – kor legyetek, majd Eleanor – ral a művelődési háznál.

-         Ki az az Eleanor? – kérdeztem, mire csengettek.

Anyu hangjában hallottam a meglepödötséget, s diktálta, hogy hol találja meg az illető a szobámat. Nyílt az ajtó, s egy gyönyörű lány lépet be rajta. Tehát Ő Eleanor.

3. fejezet. - Te hibád! -

  Felmentünk Louis – val a szobába és nagyon sokszor megnevetett. Louis éppen egy story – t mesélt, hogy mikor elment vásárolni megtámadták a rajongok, de egyszer csak abba hagyta és a plafont bámulta.

-         Louis, mi olyan érdekes ott? – fordultam meg, hogy én is megnézhessem, amit Ő néz.

-         Nem azt mondtad, hogy te nem vagy Directioner? – kérdezte.

-         De, nem is vagyok az. – tiltakoztam.

-         Akkor mit keres ott Harry képe? – kérdezte hírtelen.

Szóval a legjobb volt barátomról készült rajzott nézi.

-         M – miért te ismered? – mondtam, kissé félve.

-         Aha. – mondta a dicskedve. – A legjobb barátom. – mondta mire elszomorodtam. – Valami rosszat mondtam?

-         Nem, dehogy. Csak én is ismertem Harry – t. 16 éves voltam, mikor jelentkezett az X – faktorba. Azóta nem hallok róla semmit. 2 évvel ezelőtt, szinte elválaszthatatlanok voltunk. Most pedig eltűnt az életemből. – gördült le egy könnycsepp az szememből, az arcomra.

Louis, megölelt, majd gondosan a hátamat kezdte simogatni. Nyugtatni próbált, de várjunk csak. Ő és a hülye többi tag felejtett el.

-         Minden a ti hibátok! – mondtam fagyosan és durván.

-         Mi van? – kérdezte értetlenkedve.

-         Jól hallottad! Miattad és a többi bájgúnár haverjaid miatt felejtett el Harry! – vágtam a fejéhez. – Mont pedig menj el! – mutatottam az ajtó felé.

-         Ez most komoly? – kérdezte nevetve.

Ilyenkor is képes nevetni? Szó szerint leordibáltam, hogy az ő hibája, hogy Harry elfelejtett.

-         Mint a halál, de húz már el!

Felállt, majd az ajtóhoz csoszogott, de alig akaróan. Egyszer rám nézet, és egy halk bocsánat – ot mondott.

Nagyon sok érzelem kavarogott bennem akkor. Düh, szomorúság és egy kis vidámság. Mérges voltam magara és Louis – ra. Szomorú voltam, mert megint felidéződtek bennem a régebbnél régiebbek emlékek, és vidám volt, mert Louis ismeri Harry – t és én eszeltem ki egy tervet. De sajnos nem hinném, hogy bele menne.

Ránéztem az órára, és 15:41. Kissé álmos lettem, a mai, vagyis a párperccel előbb történt incidens után. Felhúztam az órámat vacsora előtt 2 percre, az – az 17: 58 percre. Ledőltem az ágyamra, s 5 perc múlva már az álomvilágba jártam.

,, Az utcán sétáltam. Hírtelen megláttam 2 alakot. Harry volt és Louis. Elmentek mellettem, de Harry rám se nézett. Sírás kerülgetett, s 2, majd több könnycseppem hullani kezdett. Erre viszont felfigyelt és hozzám sietett.

-         Mi a baj? – kérdezte természetesen.

-         S – semmi. – válaszoltam remegő hanggal.

Ránézett Louis – ra, aki egész végig mosolygott. Tudta mi van, de Harry nem. Felnéztem rá, s elkerekedet szemmel mért végig.

-         Dary? – szólalt meg Harry, mire bólintottam. Hosszasan megölelt, és..”

Az ébresztőm „kellemes” hangjára ébredetem, a legjobb résznél. Lehet, hogy most egy perverz állatnak néztek, de jó volt az álmom.

-         Dary! Kész a vacsora. – ordibált fel anya.

-         Oké, megyek. – kiabáltam le.

Lecammogtam a lépcsőn, ahol már érezni lehetett anyu finom ételeit. Rizs hússal, volt a vacsora. Leültem a húgom elé, s elkezdem enni.

-         Ki volt az a fiatalember? – kérdezte anya.

-         Egy senki. – válaszoltam, mire a hugicám a lábamba rugót, amennyire csak tudott. – Most mi bajod van Dorothy? Nekem egy senki. – válaszoltam, kicsit felemelt hanggal, s

felálltam. – Ha most megbocsájtotok, elmegyek aludni. 6 – kor miatta. – mutattam a húgomra, aki szépen evett tovább. Felmentem a szobámba, lefürödtem, de nem tudtam aludni. Csak forgolódtam egész éjjel. Nehezen, de végül elaludtam olyan hajlani 2 fele.

2 fejezet - 2 év utáni nevetés -

  Kinyitottam a kaput és az ajtót vettem célba. Körebölül 1 hétig itthon maradhatunk. A hajam már csupa hó és kissé összefagyott. Különösebben, nem érdekel, de fázok, ezért siettem be.

  - Anya megjöttem. - ordibáltam fel.

  - Szia kicsim. - kiáltott a konyhából.

  - Dajy. - szaladt be, a 3 éves kishúgom Dorothy.

Megölelt, vagyis csak próbált, de mivel csak a térdemig ér, nem sokat tudott. Felemeltem, s belenéztem szép zöldeskék szemeibe. Túlságosan hasonlított az Ő szemeire.

  - Dajy, Dajy medünk ki játszani? - mutogatta a kabátját.

  - Elsüllyednél a hóba. - nevettem.

  - Segíts! - parancsolt rám.

Nagyon sóhajtva feladtam rá egy pulóvert és egy kabátot. Sapka, sál és kesztyű is került rá. Már csak a csizma. Én is felöltöztem és mentünk is ki. Szerencsére már nem esett a hó, de Dorothy elszomorodott. És néha, Kevin megkérdezi miért, nem jövök haza minden nap, holott a kishúgom minden egyes hétvégén lefáraszt.  Főleg valami hülye bandával. Már a szobájába se merek bemenni. Dorothy anya második férjétől van. Már kitaláltátok szerintem, hogy Kevin az. Apa 2 évvel ezelőtt decemberbe életét vesztette a rák miatt. Akkor lett volna szükségem egy barátra. De, mit kaptam cserébe? Pengét. 2 hétig nem jártam suliba, de a tanulmányaimon ez nem látszott meg, szerencsére.

  - Dajy, építsünk hóembert. - mondta a húgom, de felesett a nagy hóba, de felkelt és nem lett semmi baja.

  - Mondtam, hogy elmerülsz a hóba, de te nem hittél nekem. - mondtam, s hátulról eltaláltak, egy..hógolyóval? Erről eszembe jutott egy emlék.

  ,, - Nem Harry, nem akarok! - nyafogtam. 

  - De miért? Nem is meredek, csak kicsit.

  - Aha, kicsit. Van vagy 50 m, de kicsi. Arra várhatsz, hogy én szánkóval lemenjek itt. Nekem bőven elég volt, a 30 m - res is.

  - Megis süketültem, mint 2009 - ben a hullámvasúton, de legalább befejeztük a dalt.

  - Ja, de címet még nem adunk neki. Pedig, január van és júliusban írtuk. 

  - Menj már, mert én is akarok. - mondta, s leültettet a szánkóra, de nem mentem. - Oké, Dar. Addig dobállak hátúról hógolyóval, míg nem esel le, vagy nem mész le. - mondta, majd tényleg azt tette, de a végén csak le mentem."

 Megfordultam a megdobom felé, hogy leordibáljam, hogy ezt nem illik, de felismertem. A 4 kocsis emberke egyik tagja. Arcán láttam a meglepőséget, ami azt jelentette, nem tudja ki vagyok, csak megdobott, mert szerinte ez mulatságos. Hát nem. Másokba - mint bennem - emlékeket idézhet fel. 

  - Ismerlek. Daenerys igaz? - mondta lágy hangjával.

  - Igen, te pedig...

  - Louis. Louis Tomlinson. - mosolygott.

  - Dajy. Haza jött apa. Deje. - kezdett el húzni a húgom.

  - Sajnálom Louis, de máskor kell befejeznünk a beszélgetést. Kevin haza jött.

Kicsit értelmetlenül nézett rám és valami olyasmit morgott, hogy: ,, De, hisz' Kevin nálam van"

Bementünk a házba, ahol jó meleg volt. Anya még mindig főzött. Gyros - t készített amit imádok.

  - Dary, te hogy - hogy itthon vagy? - kérdezte Kevin, mikor már ellengette Dorothy.

  - Milyen kedves fogattatás. - mosolyogtam hamisul. - Amúgy szia. - mentem oda, majd megöleltem. Nekem olyan mintha az apukám lenne. De, persze őt senki sem helyettesíti. Ő nekem egy örök emlék.

,, 10 évesek lehettünk Harry - vel, mikor átjött és apa is itthon volt - kivételesen.

  - Szia, Harry. Tudom ám milyen sokszor vagy itt. - nézett fel apa az újság mögül. - Na és esküvő mikor lesz? - nevetett.

  - Na de apa. - nevettem el magam. 

  - Még  nem tervezek ilyet. - mondta vörös arccal Harry.

  - Most meg elpirult. - állapította meg anya. ''

Summer '09. Szép év volt, nem is sejtve mit hoz a következő.  Harry - vel a közös dalunkat azóta sem felejtetem el.

Do you remember summer '09

Wanna go back there every night.

És így tovább. Szerettem Harry - vel lenni, de én Harry - t is szerettem.

Anya kész lett a gyros - szal. Elővettem egy tálat és raktam a tányéromra egy kisebb adagot. Felmentem a szobámba és ott fojtattam az ,, ebédemet". Telefonomat nyomkodtam, s közben ettem, de a csengő a szívbajt hozta rám.

  - Dary! Téged keresnek! - ordibált fel Kevin.

  - Megyek már. - nyeltem le az utolsó falatott.

Ezt nem szoktam meg, hogy engem is keresnek. Volt, mikor anyut vagy Kevint, de engem soha.

  - Dajy! Dajy! Ő itt Niall. Látod? - tartott egy képet elém az emeleti lépcsőnél a húgom.

  - Dor. Engem nem érdekel. - mondtam az igazat, mire durcásan felment. Lekovászoltam a lépcsőn. - Na? Louis? - lepődtem meg. Minek van nálad répa?

  - Neked is szia. Ja, és neked hoztam. Láttam, hogy szomorú vagy. Úgy gondoltam jövök felvidítani.

  - Sok sikert. - morogta Kevin.

  - Ezt hogy értette?

  - 2 éve nem nevettem, és nem mosolyogtam.

  - Te jóságos Atya Úr Isten! Ezen sürgősen valóztatni kell. Merre van a szobád? - ment vissza a normál stílusba.

  - Az emeleten. De szerintem került el a húgom, idegesítő. - mondtam, mire az emelgetett szamár megjelent. - Már késő.

A húgom hangos sikítozásba kezdett.

  - Úr Isten! Úr Isten! Ez.. ez Louis Tomlinson! - ordibálta a húgom.

  - És?! - kérdeztem vissza.

  - A…. a One Direction tagja. - mondta sokkolva.

  - Aranyos a húgod és nem idegesítő. - mondta Louis. - Kép aláírás, kisasszony. - mire kimondta, muszáj volt nevetnem.

  - Dary nevet. Kevin a fényképező gépet! - mondta anya, s már Kevin ott is termett. Van egy olyan érzésem nem ez az utolsó, hogy nevetek.

1.fejezet - 4 idegennel, egy kocsiban. -

2012. 01. 21.~
  1 évet vártam, hogy vissza jöjjön és újra megcsináljuk, csíny tevékenységeinket vagy valami közös programot a városba. 1 hosszú év, ami a legrosszabb időszakaszaim voltak. Vagdostam magam és rémálmaim voltak, hogy Harry itt hagyott. Örökre. Nem tudok róla semmit. Egyszer láttam a tévébe, de most se híre, se hamva. Mindig arra váltam, hogy csöngessen az ajtón, és vidáman ordibálja: Ez az! Sikerült híres leszek Dary! Híres! De semmi. 2010 nyara óta nem láttam. Csak egy rajz maradt belőle, amit az utolsó közös napunkkor rajzoltam. Most Londonba járok iskolába. Mint mindig, most is szakad a hó, ha tél van. Szeretem a telet, de azt nem ha elcsúszok az iskola udvaron és elesek. Az egész iskola rajtam szokott röhögni.  Az után jöttem Londonba tovább tanulni, mikor Holmes Chapel - ben bezárták a középsulit. Így képtelen voltam ide jönni tovább tanulni. A suliba én vagyok a stréber. Mióta Harry elment, inkább a vagdosásokba és a tanulásba fojtottam bánatom. Sokszor volt, hogy a könyvek felett sírtam, mert hiányzott. Képeket szaggattam le falaimról és elégettem. A szikszalagnak köszönhetően fehér foltok maradtak a falon. Sok közös képem volt Harry - vel, de 1 év alatt mindet eltüntettem. 1 maradt, amit hiába kerestem nem találtam. Mintha föld nyelte volna el.

Meghallottuk a csengő hangját, ami az jelezte, hogy itt a téli szünet. Vagyis a fagyszünet, mivel éjjel - nappal hóvihar van. Szeretem a havat, de ez túl sok, főleg, ha nincs valaki, akivel élvezd.

Össze pakoltam a cuccaim, de ma is - mint mindig - kaptam a beszólásokat, hogy Stréber, vagy a lábamra léptek. Feliratokat ragoztattak rám. Nagyot sóhajtva elsétáltam a szekrényemhez és beraktam a múlt óra könyveit, a matekot. Megfogtam a kitároló helységből a táskámat, majd az ajtót vettem célba. Kinyitottam az ajtót, és megint esett a hó. Nem lepődtem meg. Egész héten ezt a szaros havazást mondja. Káromkodtam? Csak egy rossz szó, amit az én számból keveset lehet hallani. Mindenki azt hiszi, ha otthon vagyok magolok ezerrel, de nem csak ezt csinálom. Ha a szüleim nincsenek otthon, jön az öncsonkítás. Bármilyen helyes tárgy jó. Kés, olló vagy penge. De néha a borotva. Most nem sajnáltatni akarom magam, hanem az igazat leírni. Szókimondó lány vagyok, de néha nem merem.

Elhagytam az iskolát, és a szokásos pályaudvar felé vettem az irányt. Mellettem egy autó lelassított, s egy szőke kék szemű fiú nézett rám.
  - Nem tudod melyik irányba van Holmes Chapel? - kérdezte végül.
  - Hogyne tudnám, én is oda megyek. - válaszoltam kissé félénken.
  - Cool, haza vihetünk?
  - N - n nem akarok egy idegennel haza menni. - tiltakoztam. - Inkább megyek vonattal.
  - Nem hallottad? A vontatok nem mennek, mert sok a hó és, mint most szakad a hó. - mosolygott, amitől lehetett látni fogszabályzóját.
Hosszú gondolkozás után bele mentem. Nem szívesen, de beadtam a derekam. Kinyitottam az anyós üléshez vezető ajtót, beszálltam és láttam még 3 fiút, akik verekedtek?! Miközben mentünk a kocsival, úgy tájékoztattam, hogy merre kell mennünk.
  - Zayn, hagyjad már békén Liam - ot azzal a szar kanállal. - nézett a visszapillantóba a szőkeség. -  Amúgy, hogy hívnak?
  - Daenerys Elizabet Food. - válaszoltam.
  - Hol laksz? - szólalt meg valamelyik hátulról.
  - Egyértelmű. Holmes Chapel - ben. - fordultam hátra, hogy felfedezzem kérdezőmet.
Egy szép kék szemű barna hajú fiú, akinek a homloka össze volt ráncolva. Vissza fordultam előre, s az út többi rész csendben telt. Megkértem őket, hogy a Holmes Chapel táblánál tegyenek ki. Így is tettek, s irány haza. Anya, Kevin és a húgom.