2014. május 22., csütörtök

8. rész - Pedig minden olyan jól kezdődött -

 Tényleg emlékszem, és Dar mindig hitt abban, hogy vissza térek. Pedig Én elfelejtettem Őt. Ő mindig hitt bennem.
Dary csak nézett engem, és szeme cikázott a kép és köztem.
  - Megváltoztál - szólalt meg végül és egy mosoly hagyta el száját. - De nem csak kívülről. Belül is. Már nem az a hülye fiú vagy, aki minden apró hülyeségen szinte sírva röhög, hanem már Te, egy felnőtt " férfi " vagy, aki már csajozással foglalkozik - mondta, majd néhány könnycsepp hagyta el szemét. Rossz volt Őt, így látni. Közelebb léptem hozzá, s megöleltem. Nem habozott. Visszaölelt. Ruhámra mentek könnyei.
  - Nyugi Dar. Emlékszem - ennyit tudtam kinyögni neki.
  - H - Harry. É, én nagyon rossz dolgokat tettem, míg te nem voltál itt - sírt még jobban.
  - Azt hogy érted, hogy rossz dolgokat? - kérdeztem értetetlenül.
  - É, én vagdostam magam - mondta, s nagy köhögésebe kezdett.
 Valahogy nem akarta abba hagyni. Megijedtem, nem tudtam mit csináljak. Dar a padlóra esett és fogta a torkát.
  - Maria! Gyere! Gyorsan! - ordibáltam, ahogy csak tudtam.
Nem sokkal később Dar anyukája már jött is. Ránézett Dary - ra aki, szinte már alig lélegezett.
  - Harry, gyorsan hívd a mentőket! - nézett rám könnyes szemekkel. - Darí tarts ki, nem akarlak téged is elveszíteni - mondta Maria.
Gyorsan hívtam a 911 - et és 5 perc múlva itt is voltak. Az Én híbám, hogy ez történt. Ha most nem jövök haza, akkor mindig egészséges lenne Dar. De, egyáltalán mi a baja?! Én mikor ismertem, nem tudtam semmi betegségéről. Már ha ez az. Kevin és Maria nagyon sírt. Miért most?! Hisz' csak most ismertem fel. Istenem, legalább segítettem volna. De, nem is tudom mi lehet a baja. De akkor is, legalább előbb szóltam volna Maria - nak. Akkor most nem lenne kórházba. Hülye vagy, Harry! Nagyon hülye!
  - Sajnálom - mondtam lehajtott fejjel Dar szüleinek. Mindenki sírt. Én próbáltam nem sírni. Érdekes ugye? Amíg fél órája ismerem fel, hogy ki is Ő és már kórházba kerítettem. Balszerencsés vagyok. Nem is kicsit.
A ház kapuját, szinte berúgtam. Az ajtót is nagy sebességgel nyitottam ki és csaptam be magam után. Erre anyám is felnézett.
  - Harry mi a fene van veled? - jött ki a konyhából anyám.
  - Semmi - válaszoltam flegmán, de könnyeimet már nem tudtam visszafojtani.
Leültem a kanapéra és fejemet a két tenyerem közé raktam. Anya is oda jött mellém és simogatni kezdte a hátamat. Azt hitte szerintem , hogy segít lenyugodni, de nem. Nem ment. Féltem, hogy mi lesz Dar - rel.
  - Mi a baj? - kérdezte aggódással a hangába, de mégis lágy volt.
Nem tudtam neki mit mondani. Hazudjak vagy mondjam meg az igazat. Nehéz volt a választás, de válaszolnom meg kellet.
  - Daenerys kórházba került - néztem rá könnyes szemekkel. - Miattam - mutattam magamra.
Eleinte értelmetlen fejet vágott, majd észbe kapott és eszébe jutott, hogy ki az a Daenerys.
  - Miért miattad? - kérdezte.
  - Azért mert, ha nem megyek át, akkor nem lesz ez. Elkezdett sírni, majd köhögni és már alig lélegzett - magyaráztam. - Szerintem lemegyek lefeküdni - mondtam, majd felkeltem a kanapéról és mentem a szobám felé. Levettem a pólómat, majd a nadrágomat és egy szál bokszerbe terültem el az ágyon. Ha Louis nem annyira makacs, hogy újra megismertesse velem, akkor nem lenne kórházba. De nem, neki muszáj! Louis, hogy az ördög vigyen el!
Lassan, de a végén elaludtam. Álmomba Dary volt és nem volt neki semmi baja..

2014. május 16., péntek

7. rész - Képek, amik a múltba vezetnek -

   Dary körülbelül fél fejjel alacsonyabb. Hajának áfonya illata van.
  - Harry, igazam volt, hogy Louis küldött? - kérdezte.
Nem tudtam rá válaszolni, mert igaza volt. Nem akartam neki az igazat. Lehet megharagszik, hogy nekem parancsolni kell, hogy megtegyek valamit. De, ez engem miért érdekel? Hisz' ezt a lányt Én nem is ismerem.
  - Igen - válaszoltam alig hallhatóan.
Dary még erősebben ölelt. Mintha félne, hogy elveszít. Ekkor vettem észre a képkerettett. Egy kép volt rólam, mikor még csak 15 - 16 lehettem. Sokat nem tudtam belőle kiolvasni, csak annyit, hogy májusban készült. Akkor még az X- faktorba jelentkeztem. Vagyis a meghallgatáson nem voltam. De, akkor igaza van és ismert / ismer.
  - Dary ez mi? - kérdeztem meg végre, s oda mentem a képkerethez, amiben a rajz volt.
Egy darabig még nézte a keretet, s utána válaszolt.
  - Ez te vagy Harry - mondta remegő hangon. - Az előtt csináltam, miután eltűntél. 2010. 05. 14 - mondta keserűen.
  - Nem emlékszem. Talán, ha néhány fénykép... - mondtam, de félbe szakított.

  - Nincs, mindet elégettem.
Hirtelen kopottak. A kopogás zajáról Dary kicsit megremegett.
  - Igen? - emelte fel kicsit a hangját.
Az ajtó nyílt és Dary anyukája volt. Arcán mosoly volt.
  - Dar, szerintem, csak te azt hiszed, hogy elégetted! - mosolygott még jobban.
Daenerys kicsit értelmetlenül nézett anyjára.
  - Meg vannak. Fent a padláson - mutatott fel.
Dar - nak sem kellet több elindult a padlás feljáró felé. Lassú, nem túl magabiztossággal ment el odáig. Szerintem Ő sem fogta fel, hogy mit mondott az anyukája. Dary visszanézett egyenesen rám.
  - Jössz, segíteni?

  - Igen - vágtam rá.
Lehúzta a padlás feljárót és felmentünk a hideg és sötét helyre. Dar valamit kereset, és szerintem a villanyt, mert mire mellettem volt, már világos volt. Dary körbe nézett, és asszem' nem tudta melyik az a doboz - ugyan is vagy 100 darab van. Mindegyikkel 2 centi vastagságban állt a pór. Dar, egyszer csak elmegy egy doboz felé és nézegetni kezdi.
  - Megvan! - kiabált fel. - Rá van írna a nevem - fordította felém a dobozt, amin nagy betűkkel díszelgett a neve. Remegő kezekkel nyitotta ki a dobozt. Szája egy kis ideig O alakban volt, de utána mosolyra húzódott.
  - Itt vannak. Mind. Anyunak igaza volt - mondta, majd én közeledni kezdtem felé. - Nézd. Ez akkor volt, mikor nem engedted, hogy felmenjek a hullámvasútra. Bevágtam a durcit - mesélte, mikor az első képet mutatta meg. Valami rémlik, de még mindig homályos. - Ez akkor volt, mikor elballagtunk az általánosból - mutatta a 2. fényképet, amin Én és gondolom Ő vigyorgunk. Ez persze bevillant.
,, - Gratulálok Dar! - öleltem meg.
  - Köszi. Téged melyik suliba vettek fel? - kérdezte. - Engem ebbe, ami itt van.
  - Engem is - mosolyogtam. 
Belenéztem barna szemeibe. Közeledni kezdtem, de valaki félbe szakított.
  - Gyerekek, itt repül a kismadár - hallottam meg Maria, Dar anyukája hangját.
Egyszerre vigyorogtunk bele a kamerába, majd a fehér vakító fény megjelent."
Emlékeszem.. Igen 100%, hogy erre emlékszem. Dary volt a legjobb barátom..

2014. május 4., vasárnap

6. rész - Nem értem! -

2012. 01. 22.

                                                                                          

         Felnéztem gyönyörű kékeszöld szemeibe, amiben el is vesztem. Mintha vissza mentem volna az időben. Újra 2010 - ben éreztem magamat. De Ő megváltozott. Már felnőtt és nem ugyan olyan, mint 2 éve.
Feje közeledett enyémhez, és nem tudtam mi van?! Régebben soha sem csinált ilyet. Eltávolodtam tőle, majd pofon vágtam, minek következménye az lett, hogy feje kicsit balra fordult.
  - Te nem ilyen vagy - suttogtam, s ,, elcsoszogtam " a kis részhez, ami a háló között volt. Átvettem a normális cipőmet, majd haza sétáltam.
  - Annyira hülye vagyok! Mégis, hogy gondolhattam, hogy Harry a régi?! 2 év alatt szinte nekem már egy idegen. Már nem ismerem. - mondtam magamban.
                                                        Louis
   - Harry, hogy esnél fel a székkel, ezt most miért kellet? - mondtam mérgesen. Szólásra nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy befejezze. - Most nem én fogok átmenni bocsánatot kérni, hanem Te! - mutattam rá.
  - Én?
  - Te!
  - Azt sem tudom, hogy hol lakik - mosolygott önelégülten.
  - A szomszédban - forgattam meg a szemeimet.
Valamit elmormogott, majd elment. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz.
  - Éhes vagyok - szólalt meg szőke Ír barátom, akinek a hasa korgott. Felnevettünk, majd megpaskoltam a vállát.
  - Hát Niall, van egy érzésem, hogy itt nincs Nando's szóval, ha nem akarunk eltévedni Harry - ékhez megyünk - vettem át a cipőmet, majd a többiek is ezt tették.                                                                 

                                 Harry

Ezt nem hiszem el! Miért Én? Nem csináltam semmit. Oké, hogy nyomulós vagyok, de aki ismer tudja és az a Dary azt mondta, hogy ismer. Akkor tudnia kel, milyen vagyok, és most? Mennem kell bocsánatot kell kérnem a semmiért. Gyűlölöm. ezt a csajt. Meg amúgy is melyik szomszédba lakik? 4 is van. Az első, hátsó jobbra és balra. Komolyan mondom egyszer Louis - t egy székhez kötözöm, úgy sehova sem tudd menni és nem kever engem bajba. Az Isten áldja már meg.

Már az utcán sétáltam, és gondoltam először a jobb oldali házhoz csengetek be. Csöngettem és már azt hittem bukta, mert egy 35 köröli nő nyitott ajtót.
  - Jó napot.. - itt egyszerűn lefagytam. Annyira ismerős volt.
  - Harry? De meg változtál - ezek szerint ismer / ismert engem.
  - Ömh, Dary itthon van? - vakartam meg a tarkómat.
  - Fent van a szobájában. Örülni fog neked hidd el - mondta mosolyogva, majd szó szerint behúzott a házba. Hogy Dary örülni fog - e? Kötve hiszem.
  - Tessék ezt vidd fel neki. Mondtam, hogy ha kész viszek fel. De vitt te - nyomta a kezembe az egy tálca süteményt. - Kevin Ő itt Harry - ,, mutatott " be Dary anyukája.
  - Dary - hez egész nap csak fiúk szaladgálnak? Ja várj volt egy lány is - nézett fel egy pillanatra az újság mögül. - Na mindegy, jó mulatást - mondta.
  - Na, de Kevin - szólt rá Dary édesanyja.
  - A-akkor megyek - nyögtem ki.
  - Látod zavarban van - mondta - mint már kiderült -, Kevin.
Nem szóltam semmit felmentem a sötét barna színű lépcsőn. Az ösztöneim azt mondták jobbra a 2 ajtó. De, valami megakadályozott. Egy kislány állt előtettem. Szemei csillogtak, szájáról leolvasva mindjárt síkit. Az viszont nem lenne jó. Ki jönne Dary és akkor jönne a fej mosás. Bár így is, úgy is meg kapom. De miért érdekel? Chh engem nem érdekel, vagy mégis?
  - Kérlek ne ordibálj, sikíts vagy kiabálj - guggoltam le hozzá, és suttogva mondtam.
  - Miért suttogsz? - mondta halkan.
  - Nem akarom, hogy Dary kijöjjön - biccentettem a szoba felé. - Az az Ő szobája igaz?
Nem szólt csak bólintott. Megsimítottam szőke hajával borított fejét, majd benyitottam Dary szobájába. Tipikus lány szoba. Lila színű falak, poszterek, kétszemélyes ágy, íróasztal, laptop az ágyon. A lila színű falhoz illő lila ágynemű és szekrény. Íróasztalán egy képkeret volt, de nem tudtam kivenni a fény miatt, hogy mi van rajta. Csak egy dolog hiányozott a szobából, és az nem más, mint az a kép amiket a barátaival szoktak készíteni. Az én szobám tele van a fiúkkal és velem.
  - Köszi anya, csak tedd le az ágyra - mondta ide sem nézve.
  - Ömh, Dary - szólítottam meg.
  - Harry? Te mit keresel itt? Louis küldött igaz? - kérdezte cinikusan, még mindig ide sem nézve.
  - Sajnálom - hajoltam le fejemet.
 Megfordult a székkel, majd felém kezdett jönni. Fejemet kicsit felemeli, hogy betudjon nézni szemembe.
  - Nem haragszom, de ez nekem sok. Nem ezt a Harry - t ismerem. Az aki Én ismertem, az soha sem volt nyomulós. Mindig vicces és jó barát volt - mondta, de nem kellet sok, hogy elsírja magát. Megöleltem, és Ő mit sem habozva vissza ölelt. Ismerős volt nekem ez a helyzet.. Nem is kicsit. Mintha minden gyűlöletem elszállt volna Dary iránt.